Az IWSR szerzője, Graeme Eadie Kubában járt, és szerinte a gyártók optimizmusa eltúlzott.
Mivel az iparági trendek az érlelt, minőségi, hiteles és hosszú történelemmel bíró italoknak kedveznek, sokan úgy vélik, hogy ebből a rumok is profitálhatnak. Hiszen a kategória történelme gazdag, a gyártási folyamat összetett, és a termék minőségével sincs probléma, ráadásul koktélalapanyagként is népszerű. A legnagyobb márkák teljesítménye mégsem bíztató.
A Bacardi az elmúlt öt évben folyamatos csökkenést mutatott, a Havana Club szerény növekedése pedig jócskán elmaradt a korábbi eredményeitől. Egyedül a Captain Morgan tudta meglovagolni a trendet, de az elmúlt három év során még annak a növekedése is lelassult. Ha vetünk egy pillantást a legnagyobb rumfogyasztó országok piacának számaira, láthatjuk, hogy a fogyasztók – Franciaország, valamint az Egyesült Királyság kivételével - általános apátiával viseltetnek a kategória iránt.
A legjelentősebb forgalmú rumpiacok (2012-2016, ezer darab 9 literes kartonban, illetve a 2012-2016 közötti mennyiségi változás százalékban):
Miért veszítette el a kategória a lendületét?
Azok a jellemzők, amelyek a múltban sikeressé tették a rumot, mára problémává váltak. A rum nagyon szerteágazó termék. A vásárló választhat fehér, fűszeres vagy sötét rumot, amely számos országból érkezhet. Emellett vannak ízesített rumok, hosszan érlelt és különböző erősségű változatok. Alapvetően édes ízvilága kedvelt itallá tette üdítők mellé, illetve koktélokban. Így számos fogyasztó elsődleges választásává váltak, ha éppen alkoholra vágyott – viszont épp ezért versenyezni kényszerül más, könnyen fogyasztható italfajtával, mint a sör vagy a bor.
A jövő a prémium változatokban rejlik
Épp ezért a kategória jövője sokkal inkább a drága, hosszan érlelt változatokban rejlik, mint a piacot eddig uraló tömegtermékekben. A mindenhol megtalálható, „tucat” imázst nehéz lesz megváltoztatni, de már a nagy cégek is dolgoznak rajta – vegyes eredményekkel. A Pernod Ricard például már a Havana Club 7yo változatot tekinti a portfólió zászlóshajójának. A Diageo a 2001-ben megvásárolt Myer’s-szel még küzd, a Zacapa viszont az egyik leggyorsabban növekvő márka a portfóliójukban. A William Grant tulajdonában lévő Sailor Jerry magas árú, fűszeres rum évekig erős növekedést mutatott, ami mostanában kifulladni látszik. A Rémy Cointreau kiemelt márkaként kezeli a Mount Gay-t, az eredmények mégis kiábrándítóak.
Mindezek alapján nem meglepő, hogy a prémium márkák az összes eladott mennyiségnek csupán 5 százalékára rúgnak, és a közeljövőben továbbra is marginális lesz a súlyuk. (Összehasonlításul: a scotch esetében ez 40 százalék feletti.) Ráadásul a Bacardi kivételével a legtöbb vállalat portfóliójában csak kiegészítő szerepet játszanak a rumok, a piacépítési forrásokat inkább a vodkák és whiskyk kapják. Az elmúlt évek egyik sikersztorija, a kategória egyik legdrágább márkája, a venezuelai Diplomático példája azt mutatja, hogy kisebb, független befektetők kezében jobban teljesíthetnek a prémium rumok. (A márkát a Seagram hozta létre, 2001-ben a Diageohoz került, majd rá egy évre helyi befektetők tulajdonába.)
(A teljes cikk az IWSR Magazine májusi számában olvasható.)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
